Darvasi Ferenc

Sokféle szerkesztői habitus létezik, és eleve sokféle munkával jár a szerkesztés. Fel kellene fedezni fiatalokat, olvasni a kéziratokat, örökké járni a rendezvényeket, esteket vezetni, részt venni a reklámozásban, szerethetőnek is lenni, emberileg megfelelni, a korrektúrákat átnézni, hibasorozni, borítóterveket véleményezni, és nem utolsósorban azért a szövegekkel is érdemben foglalkozni, szerkeszteni... Véleményem szerint nincs is olyan szerkesztő, aki mindezeknek maradéktalanul meg tudna felelni, hiszen egy személyiségbe ennyi minden nem fér bele.

Az olvasás iránti érdeklődés csökkenésével és ezzel összefüggően az eladott példányszámok visszaesésével, anyagi problémákkal szembesülő könyves mûhelyeknek egyre nehezebb valódi mûvészettel szolgálniuk egy mindent felülíró szempont, a piacképesség fogságában.

A kiadók mintha jobban megbecsülnék a nem feltétlenül kreatív és proaktív, viszont egyenletesen, megbízhatóan teljesítő, simulékonyabb, az irodai munka monotonitását jobban tûrő szerkesztőket.

Az igazi irodalom bátor, kérlelhetetlen, mert tudja, hogy ha nem ilyen volna, elhazudná, elmismásolná a dolgokat.