David Goggins

A nagyság nem az eredmény függvénye. A próbálkozás merészségében rejlik.

A szûklátókörûek és a gyengék megölik a nagy álmokat.

A céljaink csak annyira rugalmasak, mint az énképünk arról, hogy kik vagyunk, és hogy minek az elérésére tartjuk képesnek magunkat.

A tagadás az önvédelem eszköze, de egyben az önkorlátozásé is.

A remény mögött nincs anyag. Nem izom, amelyet fejleszthetünk, és a gyökerei sem hatolnak mélyre. Csupán egy érzelem - jön és megy.

A világunk tele van bizonytalan, féltékeny emberekkel. Egyesek a legjobb barátaink, netán vér szerinti rokonaink. A kudarc megrémíti őket. Ahogy a sikereink is. Mert amikor túllépünk azon, amit valaha lehetségesnek tartottunk, amikor a korlátainkat feszegetjük, és sikerül többé válnunk, a fényünk visszaverődik a falakról, amelyeket ők építettek. A fényünknél láthatóvá válnak a saját börtönük körvonalai, megpillanthatják a saját önkorlátozásaikat.

Az életben nincs még egy olyan alábecsült, illetve szükségszerû jótétemény, mint a kudarc.

Az ember számára a jellem adja meg az alapot, és ha egy gyenge alapra számos sikert, vagy még több kudarcot halmozunk fel, akkor az ént meghatározó szerkezet sem lesz szilárd.

Nem a vereség a szégyen. A szégyen az, ha bedobjuk a rohadt törülközőt.

A mondás szerint mindig van fény az alagút végén. Kivéve, ha az ember szeme alkalmazkodik a sötétséghez.

Fennáll a veszélye, hogy a kényelmes és laza élet következtében, amelyet élsz, anélkül halsz meg, hogy felismernéd a valódi lehetőségeidet.