David Hume

A legjelentéktelenebb kérdésekben sem lehet elkerülni az összeütközést, és a legfontosabb kérdésekben sem sikerül biztos döntésre jutni.

Az ész csak rabszolgája a szenvedélynek, s meg kell maradjon ennél.

Nincs az a bizonyság, amely elegendő lenne a csoda bizonyításához, ha csak (...) hamis volta sokkal inkább csodaszámba menne, mint a tény, amelyet igazolni szándékoztunk.

Az elvont tudomány és a bizonyítás egyedüli tárgyai a mennyiség és a szám, s minden próbálkozás, amely az ismeretek tökéletesebb fajtáját ezeken a határokon túlra is ki akarja terjeszteni, merő szofizma és csalóka ábránd.

Számomra nincs nyilvánvalóbb igazság annál, hogy az állatok ugyanúgy rendelkeznek a gondolkodás képességével és értelemmel, mint az emberek.

Az igazságon lehet vitatkozni, az ízlésen nem: ítéletünk mércéje a dolgok természetében rejlik, míg érzéseink mércéje az, amit ki-ki magában érez. A geometria tételeit be lehet bizonyítani, a fizikai rendszereket lehet vitatni, a vers harmóniája, a szenvedély gyengédsége, a szellem ragyogása azonban közvetlen élvezetet kell hogy szerezzen.

Könnyû valamely téves hipotézisnek az igazság látszatát fenntartania mindaddig, amíg megmarad az általánosságok szintjén, definiálatlan kifejezéseket használ, és példák helyett hasonlatokkal él.

A képzelet mégoly hatalmas ereje sem változtathat minket egy másik személlyé, hogy aztán azt képzelhessük, mi magunk e személyként élvezhetjük az e személy értékes tulajdonságaiból fakadó előnyöket.

Egy ember élete az univerzum szempontjából nem jelentősebb egy osztriga életénél.

A filozófusok sokszor mohón kapnak mindenen, ami a paradoxon színében tûnik föl, és ellentmond az emberiség első és legelfogulatlanabb elképzeléseinek, mert azt hiszik, tudományuk felsőbbségét mutatja, ha képesek a közönséges felfogástól ennyire távol eső véleményre jutni. Másrészt minden meglepetést és csodálkozást keltő állítás olyan elégedettséggel tölti el az ember szellemét, hogy elmerülünk ezekben a kellemes érzelmekben, és nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy örömünk alaptalan.

Bár (...) következtetéseiben szellemünk távolabbra tekint ama tárgyaknál, amelyeket lát vagy amelyekre emlékezik, azért ezeket sem szabad soha teljesen szem elől tévesztenie; nem szabad csupán saját ideái fölött elmélkednie.

Az ész csak rabszolgája a szenvedélynek, s meg kell maradjon ennél, nem igényelhet magának más feladatot, mint szolgálni és engedelmeskedni neki.

Akármennyi fehér hattyút látunk, ebből még nem vonhatjuk le biztosan azt a következtetést, hogy minden hattyú fehér, és ha csak egyetlen fekete hattyút is látunk, elég ahhoz, hogy megdöntse ezt a feltételezést.

A szépség nem maguknak a dolgoknak a tulajdonsága, hanem pusztán az azokat szemlélő elmében keletkezik.