Dean Karnazes

A legmélyebb életleckék sokszor fájdalomból és szenvedésből születnek.

Valahol útközben összekevertük a kényelmet a boldogsággal. Ma már úgy látom, a kettő inkább egymás ellentéte.

Néha keresztül kell mennünk a poklon, hogy eljuthassunk a mennybe.

A szenvedély követése fontosabb, mint maga a szenvedély.

Mélyedj el valamiben teljes szíveddel - fejlődj folyamatosan, és sose add fel - ez maga a beteljesülés, ez a valódi siker.

Az érzékeim akkor a legélesebbek, amikor a fájdalom kezdődik. A szenvedésben varázslat van. Csak kérdezd meg bármelyik futót!

Ha nem léped túl a komfortzónádat, ha nem követelsz folyamatosan egyre többet magadtól - tanulva és fejlődve - , akkor egy érzéketlen élet mellett döntesz. Megtagadsz magadtól egy rendkívüli utazást.

Egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor egy futás után rosszabbul éreztem volna magam, mint előtte. Melyik drog tudna ezzel versenyezni?

A legtöbb álom lassan hal meg. Egy pillanatnyi szenvedélyben születik, a végtelen lehetőség ígéretével, majd elhanyagolva sorvad el, mert nem követik ugyanazzal a szívből jövő intenzitással, mint születésekor. Apránként, észrevétlenül válik megfoghatatlanná és illékonnyá. Akik hagyják meghalni a saját álmaikat, pesszimistákká és cinikusokká lesznek. Úgy érzik, az álmok kergetésére fordított idő és odaadás elveszett. Az érzelmi sebek örökre megmaradnak. Ha a saját álmaidról mesélsz, azt felelik majd, "ez lehetetlen".

A futás a belső béke megtalálásáról szól, ahogy a jól élt élet is.