Denis Diderot

Isten! Hisz` ez csak puszta szó, egyetlen közönséges szó a világ létezésének magyarázatára. És figyeljétek csak meg, hogy ez a szó egyáltalában semmit sem magyaráz meg, mert ha azzal érveltek, hogy nincs olyan óra, mely órás nélkül készült volna, én azt kérdem tőletek, ki teremtette ezt az órást, és ily módon megint csak ugyanannál a pontnál, helyesebben ugyanannál a kérdőjelnél vagyunk.

Mihelyt a mûvész pénzre gondol, elveszti szépérzékét.

Az igazságnak (...) érdeke azt kívánná, hogy azok, akik gondolkodnak, ne tartsák méltóságukon alulinak azokhoz csatlakozni, akik dolgoznak: így az elmélkedő megkimélődnék a fáradságos ténykedéstől, s a kézi munkásnak cél tûzetnék végtelen munkálkodása közepett.

A matematikusok régiója egy tisztán értelmi világ, melyben, amit szigorú igazságnak veszünk, határozottan elveszti ez elsőséget, mihelyt azt földünkre hozzuk.

Ameddig a dolgok csakis értelmünkben vannak, addig véleményeinknek mondjuk; ezek oly ismeretek, melyek igazak vagy hamisak lehetnek, elfogadhatók vagy ellenmondást keltők. Csak mikor a külső tényekhez kapcsolódnak, akkor izmosodnak meg s öltenek testet.

Az ismereteket, melyeknek a természetben nincs alapjuk, amaz északtáji erdőkhöz lehet hasonlítani, melyeknek fái gyökerek híjával vannak. Csak egy szélroham keli, csak egy csekély tényadat, hogy felforgasson s helyéből kitépjen egy egész szálfa- és eszmeerdőt.

Az, aki szabadon bevallja tudatlanságát egy bizonyos dologban, melyben nem jártas, én bennem azt a hitet ébreszti, hogy aminek fejtegetésére vállalkozik, azt alaposan ismeri.

Az értelemnek megvannak előítéletei, az érzékeknek bizonytalanságai, az emlékezetnek határai, a képzelődésnek villanatai, az eszközöknek tökéletlenségei; a tünemények végtelen számúak, az okok rejtettek, az alakok talán átmenetiek s változók. Ennyi akadály ellen, melyek bennünk vannak, s melyeket a természet kívülről elénk halmoz, mivel rendelkezünk? Lassú tapasztalattal s korlátolt gondolkodással: ezek az emeltyûk, melyekkel a filozófia a világot mozgatni akarja.

A szkepticizmus az első lépés az igazság felé.

Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magad.

A szerző szerepe elég hiú; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek. És mi a kritikus szerepe? Még hiúbb; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat annak, aki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek.

A színház az egyedüli hely, ahol az erényes és a gonosz ember könnyei összefolynak.

A költő erős képzeletû ember, ki maga is megindul, megijed azoktól a képzeletbeli alakoktól, melyeket alkotott.

Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény.

Csodák ott történnek, ahol hisznek bennük, és minél jobban hisznek bennük, annál gyakrabban fordulnak elő.

Amikor Isten, akitől értelmünket kaptuk, annak feláldozását követeli tőlünk, olyan, mint a bûvészmester, aki eltünteti azt, amit adott.

Az okos messzire lát a lehetőségek mérhetetlen sokaságában; a buta jóformán csak azt hiszi lehetségesnek, ami van. Talán ez az, ami az egyiket bátortalanná, a másikat vakmerővé teszi.

Régóta biztatják már a teológusokat, hogy egyeztessék össze az örök büntetés dogmáját isten végtelen könyörületességével. Még ma is egyeztetik.