Deniz

Amíg bírtam és lehetett, én hajtottam, mert a csoda ott él minden bajnokban.

Hogyha tehetném, messzire szállnék, messze, hol nincs rossz szándék, torkom szakadtából ordítanék, de tudnod kell egyet: fény nélkül nincsen árnyék.

Túl rövid az élet, hogy unatkozz, légy az, aki vagy, ne másnak mutatkozz, éld meg, amit meg kell, mert hirtelen magával ránt majd a végtelen.

Húzd ki magad és mosolyogjál, nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál, bármilyen nehéz, ne hagyd, hogy megtörjön, az élet szabadság, nem pedig börtön.

Tudod, én venni szeretnék egy nagy levegőt, Szerelmet szeretnék, nem szeretőt. Hidd el, én élni szeretnék, nem meghalni, A hazámat szeretni, és nem itt hagyni.

Soha ne add fel, érd el az álmaid, A kudarcok ne törjék a szárnyaid, Gyerünk, állj fel, próbáld meg még egyszer, Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg, ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd, figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar.

Múlnak a percek és telnek az órák, de csak a most számít, ezt fogd fel, ami volt, elmúlt, ami jön, lesz majd, ez így van rendjén, ne keseredj el, bezárul egy ajtó, de nyílik egy másik, közel a cél, látod, nem sok kell, az alagút hosszú, de ott van a végén a fény, amit keresel, ne felejtsd el.

Nem számít, hova visz ez az út el, a sötét felhőket az égről fújd el, poros utakon és ösvények mentén ha nem mennék, az nem is én lennék.