Dolly Alderton

El fog jönni valamikor a pillanat, amikor a zoknink már nem lesz csábító, hanem viták forrása lesz (nincs összepárosítva, a radiátoron maradt, a mosógépben maradt). Most viszont a zoknik valami titkos és szent dolog szimbólumai.

A harmincas éveidben már könnyebb átvészelni, ha összetörik a szívedet, mert tudod, hogy mindegy, mennyire fájdalmas, el fog múlni.

Becsapjuk magunkat, hogy közel állunk egymáshoz, amíg tényleg közel nem kerülünk egymáshoz, aztán becsapjuk magunkat, hogy távolságot tartunk, hogy olyan közel maradjunk, ameddig csak lehet.

Egy másik ember iránt érzett szeretet nagyban függ a közös emlékek hatalmas archívumától, amelyhez hozzáférhetsz, ha csak megpillantod a másik arcát vagy meghallod a hangját.

A legtöbb ember önmaga megszállottja, függetlenül a nemétől. A legtöbb ember úgy tesz, mintha jobban törődne az egyszer használatos mûanyaggal, mint a saját törött hajvégével, de igazából nem is.

Mi mindannyian ugyanazokból a szervekből, szövetekből és folyadékokból állunk, milliónyi klisé egyik vagy másik verziójába csomagolva, mindannyian bizonytalanok vagyunk és tele vagyunk vágyakkal; (...) így vagy úgy szükségét érezzük a törődésnek, megértésnek és hogy hasznosak vagyunk. Egyikünk sem különleges.

Egy kapcsolatban az a személy a főnök, aki kevésbé szeret.

Egyszer hallottam egy elméletet az első olyan kapcsolatról, amely az után következik, hogy egy hosszú kapcsolat véget ért. Úgy hívják, hogy a kilencven-tízes szabály. Az elmélet szerint, bármi is volt az a döntő tíz százalék, ami hiányzott a partneredből, aki egyébként teljesen megfelelt neked, a következő emberben ezt keresed. Ez a hiányzó tíz százalék olyannyira fixálódik, hogy amikor találsz valakit, akiben ez megvan, nem veszel tudomást arról, hogy hiányzik a másik kilencven százalék, ami az előző partneredben megvolt.

- Ha dobott valaki, az sosem arról szól, hogy dobott valaki. - Akkor miről szól? (...) - Minden elutasításról, amit valaha is átéltél egész életedben. Azokról a gyerekekről szól, akik az iskolában csúfoltak. És a szülőről, aki soha nem jött vissza. És a lányokról, akik nem táncoltak veled a diszkóban. És az iskolai barátnőről, aki szingli akart lenni, amikor egyetemre ment. És a szakmai kritikákról. Amikor valaki azt mondja, hogy nem akar veled lenni, újraéled az életed minden egyes olyan pillanatának fájdalmát, amikor úgy érezted, hogy nem vagy elég jó.

Az összetört szív az udvari bolond legbecsesebb kelléke.

Utálom, hogy a saját megromlott kapcsolatom magánnyomozójává váltam.

A fejtető a legértékesebb ingatlan egy férfi testén. Minden egyes eltûnő hajszál abban a körzetben katasztrofális veszteséget jelent a teljes értékre nézve.

A harmincöt fiatal középkorú (...). Valami újnak az első szakaszában vagyunk, nem pedig a fiatalság utolsó szakaszában.

Az ember nem szakít valakivel, akivel korábban nem volt semmi problémája, csak azért, hogy szingli lehessen. Ennyire senki sem szeret szingli lenni.

A költészet a leggyalázatosabb és legfeleslegesebb mûvészeti ág, mindenki a szemét forgatja, ha szóba kerül, és gúnyt ûz belőle. De abban a pillanatban, amikor valami szarság történik az életünkben, ez az első mentsvárunk.

Ez egy teljesen normális reakció a randiapplikáció első használójától - hogy az álmodozó mámor néhány hét múlva eléri a maximumát, majd csüggedt unalommá tompul, míg végül az applikáció kitörléséhez vezet körülbelül három hónapon belül.

A késés önző szokás, amit unalmas emberek vesznek fel, hogy izgalmas személyiséget kölcsönözzenek maguknak, mert túl lusták inkább egy hangszert a kezükbe venni.

A férfiak mindig égve tartják az őrlángot minden exükért. Ott pislákol bennük, még akkor is, ha nem is tudnak róla. Míg a nők mindig teljesen kioltják.

Ha a harmincas éveiben járó nő vagy, és családot szeretnél, akkor ki vagy szolgáltatva a kiszámíthatatlan pasik ötleteinek. Õk írják a szabályokat, mi pedig nem tehetünk mást, csak követhetjük őket. Nem mondhatod meg, hogy mit akarsz, vagy mi bánt, mert ott ketyeg a bomba a kapcsolat felszíne alatt, ami azonnal robban, ha túl "sokat" akarsz.