Ugrás a tartalomra
-
Az ember úgy fogja a leadott kis súlyát, mint valami becses kincset. Annyira fél, hogy ez a kis boldogság már nem lesz az övé. Elveszik, elragadják tőle a csúnya, gonosz karok, a zsírkarok. Belenézek a tükörbe, és elszörnyedek. Próbálom tudatosan kikerülni a tükröket. Nem szabad magadat nagyon elszomorítani. Ha magadat már valahogy másképp képzeled el, vagy az utolsó kép a fejedben kettő hónappal ezelőtti, olyan, ami jól volt megvilágítva, be voltál púderezve, jó ruha volt rajtad, jól be volt lőve a hajad, akkor egy szörcsögő tokás, fénylő homlokú, golyófejû embert látni a tükörben nagyon kiábrándító tud lenni.
-
-
Kicsi ország ez, kevés hírességgel, így óhatatlanul példát mutatsz valamivel, ha akarsz, ha nem. És ha kövérként tündöklöm, majd a fogyás után visszahízom, akkor a többi túlsúlyos gondolhatja, hogy ez így normális, visszaállt a normál állapotába. Egy kövér család azt mondhatja otthon: "Dombóvári is visszahízott, rosszabb lett neki ettől? Ugyanúgy ott van a tévében." Ezért mennek és kirabolják a hûtőt. Akkor én ártottam. Finoman, nem offenzív módon, de én azt szeretném mondani a túlsúlyos társaimnak, hogy nem szabad kövérnek maradniuk.
-
-