Dörnyei Kálmán

Aki az adott pillanatnak örülni tud, csak az lehet boldog. Ne a jövő felé figyelj, a pillanatnak örülj, mert ha másképpen teszed, sohasem élsz igazán.

Ha egyedül barangolsz a sötét erdőben, másnak látod a világot, máshogyan gondolkodsz, kicserélődsz, más emberré válsz. Ha békére vágysz, lelki nyugalomra lelsz, ha nyomasztó tespedtségtől sorvadsz, lázadó szellem száll meg, ha feledni akarsz, felejtesz, ha emlékezni, emlékezel. Ha sírni akarsz, úgy, hogy senki se lásson, veled együtt sírnak a fák, ha nevetni akarsz, veled együtt mosolyog a hold.

A fogadalmak arra valók, hogy nyugodt lélekkel megszegjük őket, ha már voltunk olyan ostobák, hogy meghoztuk azokat. Elég gátat szab az élet, felesleges, hogy mesterséges falak emelésével tovább tetézzük.

A halál az egyetlen biztos pont az életben. A halálban mindenki egyenlő. Elbohóckodsz a világban, míg meg nem ismered a boldogság és a kín ezernyi formáját, aztán meghalsz. Ha nem halnál meg, az a legszörnyûbb átok lenne.

A halál pillanata az élet legboldogabb pillanata. A teljes megkönnyebbülés pillanata. Az igazi szabadság! Feloldozás az élet összes gondja és terhe alól.

Kétféle típusát ismertem meg az értelmes fajoknak. Az egyikbe azok tartoznak, akik nem törődnek semmivel, a másikba azok, akik értelmet keresnek életüknek. Az előbbiek élnek bele a nagyvilágba, az utóbbiak célt tûznek ki maguk elé. Az utóbbiak küldetése: a szolgálat. A cselekedetek értelmüket veszítik, ha rendeltetésük kimerül pusztán az önös vágyak kielégítésében.