E. Marlitt

Hiszek emberi hivatásomban, amely kötelességemmé teszi, hogy az embertársaim hasznára legyek mindenben, amiben használni képes vagyok, és mindenkor, amikor erre alkalmam nyílik.

Vannak emberek, és sokan vannak, akiknek szemében mindig és mindenkor a hatalmasoknak van igazuk, és akiket felháborodással tölt el a vakmerősége azoknak, akik e földi hatalmasok ellen fellázadni merészelnek. Hogy az embereknek ezen válfaja tényleg túlnyomó többségben van, azt elvitathatatlanul bizonyítja a világtörténelem, amely számtalanszor tanúságot tesz a népek végletekig menő birkatürelméről.

Vannak az emberi életben pillanatok, amikor a feltartóztathatatlanul bekövetkezhető események egész láncolata egyetlen percbe torlódik össze. Az ember ösztönszerûleg érzi e perc jelentőségteljes voltát. Úgy rémlik előtte, mintha egy hatalmas épület meglazult alapkövénél állna. A legcsekélyebb rázkódás elegendő, hogy kiessék és véle együtt halomba dőljön az egész épület.