Edmund Burke

Amikor a rossz emberek összeállnak, a jóknak társulniuk kell, különben egyenként elbuknak, cseppet sem sajnált áldozatként egy hitvány küzdelemben.

Mivel a gazdagság hatalom, minden hatalom, ilyen vagy olyan módszerrel, de biztosan magához fogja vonzani a vagyont.

Aki elmélkedés nélkül olvas, olyan, mintha emésztés nélkül enne.

Ahhoz, hogy valami igazán rettentő legyen, általában szükségesnek tûnik a homály. Ha valamely veszéllyel teljes mértékben tisztában vagyunk, ha képesek vagyunk hozzászoktatni szemünket, félelemérzetünk javarészt elszáll.

Vajon pusztán azért, mert a szabadság elvontan szemlélve az emberiség áldásai közé tartozik, jókívánságaimat kell-e kifejeznem az őrültnek, aki megszabadult cellája védelmező rácsaitól és biztonságos sötétjéből, amiért visszanyerte a fény és a szabadság élvezetét?

A jog (...) nem ismeri sem a hízelkedést, sem a sértegetést.

Akik megpróbálják egyenlősíteni az embereket, soha nem teszik őket egyenlővé. Minden társadalom a polgárok különböző rendjeiből áll, s ezek közül némelyeknek a legmagasabb helyet kell elfoglalniuk. Az egyenlősítők tehát csak átalakítják és eltorzítják a dolgok természetes rendjét; felborítják a társadalom építményét, amikor a magasba repítik azt, ami a szerkezet szilárdságának kívánalmai szerint a földön kellene, hogy maradjon.

Túlságosan is hajlamosak vagyunk a dolgokat abban az állapotukban szemlélni, amelyben találjuk őket, anélkül, hogy figyelmet szentelnénk azoknak az okoknak, amelyek létrehozták, s amelyek esetleg fenntarthatják őket.

Csak azért, mert egy páfrány alá rejtőzött fél tucat szöcske kellemetlen ciripelésétől zeng az egész mező, míg a tölgy árnyékában pihenő ezernyi hatalmas marha csendben kérődzik, kérem, ne képzelje, hogy a zajcsinálók a mező egyedüli lakói; hogy nyilvánvalóan számosan lehetnek; vagy hogy többek, mint a múló pillanat apróra fonnyadt, hitványan szökdécselő, bár hangos és bosszantó férgei.

Általában csiszolatlan érzéseket tápláló emberek vagyunk; ahelyett, hogy sutba dobnánk minden régi előítéletünket, nagyon is becsben tartjuk őket, s hogy szégyenünk még nagyobb legyen, ezt éppen azért tesszük, mert előítéletek; s minél hosszabb ideje élnek, s minél inkább elterjedtek, annál inkább ragaszkodunk hozzájuk.

Semmiféle rossz nem lehet elfogadható, sem tett, sem tûrés formájában annak számára, akinek lényege a jóság.

Szabadság (...) nélkül nem létezhet semmiféle erény.

A zsarnokság érvei éppen olyan hitványak, mint amilyen félelmetes az ereje.

Egyszerû dolog a letûnt nagyság hibáiról értekezni.

A történelem nagyobbrészt azokból a balszerencsékből áll, amelyeket a kevélység, a törtetés, a bosszúszomj, a becsvágy, a pártütés, a képmutatás, a féktelen buzgóság és a kusza vágyak egész sora hozott a világra.

A gyengeségeket mindaddig meg kell tûrni, amíg bûnökké nem gerjednek.

Csekély érdem, hogy minden nézetet megtûrnek az olyan személyek, akik egyet sem becsülnek. Az egyenlő mellőzés nem pártatlan jóság.

Nem igazi felebarátság a jóindulatnak az a fajtája, mely megvetésből fakad.

A politikusnak, hogy nagy tetteket hajtson végre, olyan erőre van szüksége, amilyet a munkásnak az emelő ad; s ha megtalálja ezt az erőt, az előbbi a politikában éppúgy tudja, mit kezdjen vele, mint az utóbbi a mechanikában.

A bölcsesség nem hozhat létre anyagot; az a természet vagy a véletlen ajándéka; a bölcsesség csak arra lehet büszke, ahogyan felhasználja azt.