Efrájim Kishon

Ha egy idegen nyelven elég gyorsan követjük el egymás után a hibákat, az emberek azt gondolják, hogy folyékonyan beszélünk.

Akárcsak a jó komédiásnak, a kezdő politikusnak is jó vastag bőr kell legyen a képén, mert különben egyetemi végzettsége megakadályozhatja abban, hogy a pfujozást tetszés- nyilvánításnak vegye.

Az igazi politikus szorosan tartja a kezében a gyeplőt, pontosan úgy, mint egy igazi kocsis. És én még nem találkoztam olyan kocsissal, aki ne lett volna bizonyos benne, hogy ő a befogott lovait, a legerősebb csődöröket és a legvadabb kancákat is meg tudja zabolázni. De még a legmagabiztosabb kocsisnak is kisebb lesz a hangja, ha hirtelen ott marad lovak nélkül. Egy szempillantás alatt sajnálatra méltó törpe lesz belőle. Sajnos azonban a lovaknak a következő választásig nincs lehetőségük új kocsist választani.

Hogyan lesz valakiből politikus? Egyik előfeltétele, hogy az illető megbukjon egy másik szakmában. Na igen, és aztán? Aztán már minden megy magától, egyszerûen úgy adódik, és az ember egy szép napon arra ébred, hogy éjjel politikussá változott.

Felületesen nézve úgy látszik, mintha semmi sem változna a rendszeresen ismétlődő politikai és pénzügyi botrányok terén. Tévedés. A dátum változik.

Ugyanazok a törvényhozók, akik az ifjak és erősek legjavát seregestül küldik a fölösleges háborúk csatatereire, harcba szállnak a meg nem született élet megmentéséért. (...) Hogy mi lesz a megmentett babával, milyen jövő vár rá, az annyira érdekli a lelkiismeretes pártfunkcionáriusokat, mint a Kilimandzsáró hava. A baba majd csak boldogul valahogy, végül is az már az ő dolga. A lényeg az, hogy van.

Mindenképp előnyben részesítem a mégoly alkalmatlan demokrácia szabad sajtóját a legsikeresebb diktatúra fojtogató némaságával szemben.

A közvéleményt lapszerkesztőségekben csinálják.

A sztrájk nem amiatt szokott kitörni, hogy egyesek éhbért kapnak, vagy hogy a főnök csillagászati fizetést zsebel be, és nem is holmi bagatell erkölcsi ok miatt. Az első sztrájk azért tör ki, mert egy másik iparágban sikert értek el a sztrájkkal.

A haladó országok nagyon is érdekeltek a békés politikai megoldásokban, már amennyiben eltekintünk saját háborús vágyaiktól.

Különös törvények uralkodnak a demokrácia birodalmában. Olyan királyok kormányozzák erős kézzel, akik szemrebbenés nélkül a feje tetejére állítják az egész országot, hadba vonulnak és békét kötnek, élet és halál urai. Alattvalóikat a demokrácia királyai úgyszólván egyáltalán nem ismerik, mert sohasem vegyülnek el a nép közé, magányos magaslataikról uralkodnak zavartalanul. Négyévente egyszer azonban kénytelen leszállni a trónjáról az ügyeletes király, hogy rongyokba öltözve járja az országot, és bohócként mutatkozzék be. Fellép lakodalmakban, de egyszerû születésnapokon is, viccekkel, dalokkal és bûvészmutatványokkal szórakoztatja a választókat, közben zongorán vagy szaxofonon kíséri saját magát és kórusban énekli: "A nép táncát járom, mert ő az én párom".