Elisée Reclus

A természet és az ember mûveinek látványa, s a gyakorlati élet - ezek azok az egyetemek, ahol a kortárs társadalom valódi elsajátítása folyik. Az úgynevezett iskolák viszonylag sokkal lényegtelenebbek.

Igaz, a gazdagok többet utaznak, mint a szegények, de az ő utazásuknak általában nincs célja, ha országot változtatnak, nem változtatnak környezetet, bizonyos értelemben mindig otthon vannak: a szállodai élet fényûzései és élvezetei megakadályozzák őket abban, hogy észrevegyék a lényeges különbségeket ország és ország, nép és nép között. A szegény ember, aki idegenvezető (...) nélkül kerül összeütközésbe az élet nehézségeivel, alkalmasabb arra, hogy megfigyeljen és emlékezzék.

A politikai hatalom idejétmúlt intézmény. A formáit megtartotta, de az az egyetemes tisztelet, amely az értékét adta, eltûnt. Nem más, mint külső állványzat, az épület megszûnt létezni.

A tudomány minden nagy diadala köztulajdonná válik. A hivatásos tudósok hosszú korszakokon át kénytelenek kutatással és hipotézisekkel küszködni, kénytelenek tévedés és hamisság közepette harcolni; de amikor végül majd győz az igazság - gyakran ellenükre, néhány megvetett forradalmárnak köszönhetően -, tisztán és egyszerûen ragyog teljes fényében. Mindenki erőfeszítés nélkül megérti, olyan, mintha mindig ismerték volna.

A munkások, akiket az élet tanít, bizonyos gazdasági törvényeket még a hivatásos közgazdáknál is jobban értenek. Létezik olyan munkás, aki közömbös a progresszív vagy az arányos adózás kérdése iránt, s aki ne tudná, hogy hosszú távon minden adó a legszegényebbeket sújtja? Létezik olyan munkás, aki ne ismerné a "vastörvény" szörnyû sorsszerûségét, amely arra ítéli őt, hogy csak nyomorúságos éhbért kapjon, olyan bért, amely megakadályozza, hogy éhen haljon, mialatt dolgozik? A keserû tapasztalat épp eléggé megtanította neki a politikai gazdaságtannak ezt a végzetes törvényét.