Enyedi Ildikó

A film olyan, mint egy gyerek. Fel kell nevelni.

Minden rendezőben mûködik egy belső iránytû, amely segíti a tájékozódást a filmkészítés során. Munka közben folyamatosan figyelnem kell rá, máskülönben veszélybe sodrom a forgatást.

A szerelemért kockáztatnunk kell, hogy hülyét csinálunk magunkból. De hát, ha valami megéri, akkor ez az.

Abban hiszek, hogy legalább olyan hatékony, ha nem hatékonyabb, ha az ember tisztelettel bánik a munkatársaival, és figyel rájuk, mint ha parancsokat osztogat nekik. Az emberek eredendően szeretnek valami jót létrehozni, arra büszkének lenni, az örömét átélni. Nincs rá szükség, hogy én még erre kényszerítsem is őket - ha valaki nem így dolgozik magától is, akkor rosszul választottam.