Eörsi István

Halálom elől - míg nem túl rámenős - elszaladhatok, és mihelyt utolér, már ott se vagyok.

Ha minden perc egyformán lehetne csigaházam, a fogyó idő sem roppanthatna össze.

Én nem polgárpukkasztó vagyok, hanem egyszerûen megpróbálok úgy élni, hogy se érdekből se tapintatból ne túl sok olyasmit hallgassak el, amiről azt vélem, hogy igaz.

Ha elképzelem, hogy halálom kiket hangol majd miféle örömre, egészen elmegy a kedvem az elmúlástól.

Mi elfogadhatatlan - mert a szív belefásul -, azt ne fogadd el, sőt ne is vedd tudomásul.

Ha cenzúra van, akkor világosak a játékszabályok, és akkor nincs öncenzúra. Az öncenzúra sokkal jobban rombol.

A mûvészetnek nem lehet az a célja, hogy minél többen szeressék és kövessék. A mûvészetnek az a dolga, hogy megnehezítse az emberek számára azt, hogy úgy éljenek, ahogy nélküle éltek volna. Ezért a szenvedélyes elutasítás sokszor inspirálóbb és boldogítóbb, mint a higgadt tudomásulvétel.

Magyarnak vallom magam, ez a kultúra nevelt, de ha összeütközne bennem az ember és a hon, feltétlenül az előbbit választanám.

Vedd példának a madarat, Olyan szabad, hogy visszaszáll. Ki messze megy, az itt marad. Ki itt marad, az messze jár.