Erdős Renée

Szeretem a férfit, nem azért, mert szép, nem azért, mert okos, mert tanult, mert zseniális, mert hősies, mert odaadó, nem azért. Hanem szeretem, egyszerûen azért, mert csak ő tudja nekem adni azt a mámort, ami nélkül nem tudok élni!

Te csak légy türelmes, és ne félj. Nem kell, hogy herceg legyen, aki érted eljön! Csak értse meg, hogy ki vagy te, és mennyit érsz. Ez éppen elég ahhoz, hogy boldoggá tegyen.

Az élet mindenütt egyforma és mindenütt unalmas, mert az élet: az emberek társasága és azok a szokások, amelyek mindenüvé követik az embert. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig bizonyos sematikus pontossággal ismétlődik minden - a változatosságot csak a gondolatok hozzák, a gondolatok, amikbe a végén szintén belefárad az ember.

Abból, hogy az ember milyen hibát követ el a szerelemben, még nem szabad megítélni az ember karakterét.

Minden érzés fontos és szükséges, amit az ember érez, és ha azt ki tudja fejezni, azzal ezek az érzések nem fogynak, hanem inkább erősödnek.

A világ tömlöcébe zárt rabok vagyunk, akiknek ajtaját néha megnyitja egy irgalmas kéz, és benyújtja rajta azt a kelyhet, melyet, ha kiiszunk, a tudatunk eltompul, és megérezzük azt a boldogságot, amit talán csak az állat érez teljesen.

Elkerülni mindent, ami fáj, vagy fájdalmat okozhat: ez az életmûvészet csúcsa.

Egy kis hazugság a maga helyén, jól alkalmazva, néha sokkal boldogabbá teszi a férfit, mint a nyers, pucér igazság.

A vágyak, amik nem teljesülnek, teszik az életet szomorúvá és reménytelenné.

A csók kötelez. A csók olyan, mint egy könnyelmûen adott zálog, amit ismét vissza kell váltani. A csókot nem lehet semmivé tenni, lehazudni, elfelejteni akarni. A csók, az van még akkor is, amikor már nincs.