Ernst Julius Hähnel

Ami a hóhérnak az elítélt, az a kritikusnak a mûvész.

A mûvész vajmi keveset tanulhat a mûvészet tudósaival való érintkezésből, de a tudós a mûvésztől sokat.

A méhek teremtő mûvészek, mert mézet csinálnak. A darázs azonban hasonlatos a kritikushoz, mert csak szúrni tud. S ehhez mellesleg a méh is ért.

Talán jó volna kritikát írni a többi kritikusról, hogy ez a népség egymást fölfalja s a munkálkodó mûvészeket békén hagyná.

Mûvészetről igazságosan írni még sokkal nehezebb, mint amennyire fölösleges.

Nem a kritika számára terem a mûvészet, hanem a gyönyörûség kedvéért. S ezt elrontja nekünk a kritika.

A mûvészek közt is van nemesember, polgár, paraszt meg proletár.

A csillagász nem változtathat az égitestek állásán, sem pedig befolyást rájuk nem gyakorolhat. Éppen ilyen a helyzete a kritikusnak a mûvészek munkálkodásával szemben.

Nehezen megy az, hogy a mûvésznek boldog legyen a házasélete. Mert a mûvészet mindig szebb a legszebb asszonynál is s még a legszerényebb asszony sem tûr meg maga mellett egy ilyen vetélytársat.

Ne tudjon sokkal többet a mûvész, mint amennyit tudnia kell, mert a túl sok tudás képtelenné teszi a lelkesedésre és az öntudatlan alkotásra.