Esterházy Miklós

Olyan szép és tökéletes minden teremtmény! Szinte csak akkor látjuk meg, hogy mennyire, amikor már nincsenek. Ezért tépjük le a virágok szirmait. Ezért pukkasztjuk ki a szappanbuborékokat, vagy törjük össze a frissen befagyott pocsolyák jegét.

Egy gyereknek, aki tudja, hogy úgyis az utolsó pillanatban fog mindent összepakolni, vagyis egész nap ráér, fel kell találnia magát.

Ha az embert beszippantja egy (...) örvény, teljesen kifordul magából, de amint vége, kitisztul minden, és minden újra rendben lesz. Reccs. Utána el lehet gondolkodni azon, hogy mi miért történt. De az örvényben sose szabad gondolkodni, mert azok a gondolatok becsapják az embert. Reccs. A legjobb, ha egyszerûen kivárjuk, míg vége lesz, és közben nem vesszük olyan komolyan, amit épp mondunk vagy érzünk.

A természet mindig, mindenkor elérhető a számunkra. Akár egy türelmes tanítómester, vár, hogy megálljunk és összekapcsolódjunk vele.

A képzeletünk nagy kincs és ez nem csak azt jelenti, hogy meglátunk olyat, ami nincs ott, de azt is, hogy meglátunk olyat, ami nagyon is ott van.

Mindannyian kapunk egy szellemi, valamint érzelmi örökséget, ami hol segít, hol hátráltat minket a kiteljesedésben. Sőt, olykor avval segít, hogy hátráltat minket.