Esther Vilar

A férfiak, anélkül, hogy elgondolkoznának rajta, a nők számára háborúznak, a nőknek csinálnak gyerekeket, a nők városait építik. A nők pedig eközben egyre lustábbá, egyre ostobábbá, s anyagilag egyre igényesebbé válnak. A közvetlen kizsákmányolás, házasság, válás, öröklés, özvegyi-öregségi nyugdíjak primitív, de hatásos rendszere segíti őket a folyamatos meggazdagodásban. Az Egyesült Államokban az összvagyonok több mint a fele az ő kezükben van, s valószínûleg ugyanez a helyzet Európa haladó országaiban is. A nők hamarosan nem csak pszichológiailag, hanem anyagi téren is abszolút hatalommal fognak uralkodni a férfiakon. A férfiak erről nem vesznek tudomást, és továbbra is boldogan alávetik magukat nekik.

Kézenfekvő az összehasonlítás a nő és egy vállalat között. Ahogyan a vállalat semleges rendszer a maximális nyereség elérésére, a nő is mindenféle személyes érzelem, gonoszság és gyûlölet nélkül össze van kapcsolva azzal a férfival, aki érte dolgozik. Ha az elhagyja, persze megijed, mert gazdasági léte veszélybe kerül. De ez a félelem racionális - racionális okai vannak és kizárólag racionális alapon kompenzálható is -, anélkül, hogy katasztrófák következnének be. Például úgy, hogy egy másik férfival köt szerződést. Ennek a félelemnek tehát semmi köze a férfi érzelmeihez, akit hasonló helyzetben elemészt a féltékenység, a kisebbrendûségi érzés vagy az önsajnálat.

A nők úgy intézik, hogy a férfiak helyettük dolgozzanak, gondolkozzanak, viseljék a felelősséget. A nők kizsákmányolják a férfiakat. De a férfiak erősek, intelligensek, fantáziadúsak, míg a nők gyengék, buták és fantáziátlanok. Akkor miért a nők zsákmányolják ki a férfiakat, és miért nem fordítva?

A nő (ahányszor csak módja van rá) minden aggály nélkül dolgoztat egy férfit maga helyett, mégpedig azon az alapon, hogy az férfi, ő meg valami egészen más, ti. nő.

Bármit tesznek is a férfiak, hogy a nőknek imponáljanak, a nők világában ők nem számítanak. A nők világában csak a többi nő számít.

A nő a férfinak minden tulajdonságát, amely neki hasznos, férfiasnak, s mindazokat, amelyek sem neki, sem másnak nem hasznosak, nőiesnek nevezi.