Eudora Welty

A titok nem (...) egyéb, mint két ember közt az ősi kapocs.

Ugyanazt az utat tesszük meg, akár bánatunkat keressük, akár örömünk után eredünk.

Mindenféle dolog felkél és lenyugszik az ember életében, az ember figyelheti hátrahajtott fejjel, és érezheti, amint az alászálló sugarak elérik nyitott szemét.

Aki közel áll az emberhez, annak a fájdalmán szánakozni nem annyira könnyû; sehogy se akar jönni a szánalom; és milyen furcsa: ilyen estéken elképzelhetetlen, hogy az ember maga érezzen fájdalmat - még ha csak pillanatnyi fájdalom is.

Sok emberi cselekedet marad elmondhatatlan, mert nincs rá név, (...) meg mert nincs, aki elhinné.

A föld, a házak, a zöldellő kukoricaföldek meg a szürke égbolt, az öröm és az álom - mindez valahogyan része annak, amitől az élet szép.

Az emlékezet egy élő dolog, az is átvonulóban van, de az alatt az idő alatt felidéződnek találkozások és életek: az öregek és fiatalok, a múlt és jelen, az élők és a holtak.