Eva Stachniak

A trón magányos hely.

Az igaz szerelemnek nincs köze az értelemhez (...). Az igaz szerelem őrültség.

Amit irántad érzek, arra nincsenek szavak. Az ábécé rövid hozzá, nincs elég betû.

Titkold el a vágyad! Rejtsd el az örömödet és a fájdalmadat! A szerelemnek is szüksége van titkokra, hogy fennmaradjon.

A fiatalok akkorra válnak bölccsé, amikor már túl késő.

Akkor vagy boldog, ha boldognak gondolod magad.

A félelmet le kell győzni, (...) el kell zárni legbelülre. Messze a kíváncsi tekintetektől. A félelem feloldja az akaratot, megöli a lelket.

A bánat minden egyes nyilallása olyan, mint a pohár vízbe cseppenő tinta, amely piszkosszürkévé változtatja azt, ami tiszta volt.

A vereség mindig haragot szül.

A gyász (...) mint egy féreg, mohón beeszi magát a felületes szemlélő számára masszívnak tûnő fába és fájdalmas furatokat hagyva maga után, belülről meggyengíti a szerkezetét. Minden más veszteségben ott rejlik a lehetőség csírája. Az elvesztett javakat vissza lehet szerezni. Ha valamely törekvésnek gátat vetnek, lehet más utat találni. De a holtak sosem térhetnek vissza az életbe. A gyász végérvényesen velünk marad.