Evagriosz Pontikosz

A sok fa nagyra növeli a lángot, az ételek bősége pedig táplálja a kívánságot.

A vizet felkavarja a hullámok ereje, a haragvó embert pedig az értelmetlen gondolatok.

Felkavarja a vizet a beléhajított kő, az ember szívét pedig a gonosz beszéd.

A szomorúság olyan, mint az oroszlán szája: könnyen felfalja a szomorkodót.

A szomorúság a szív férge, mely felfalja az őt szülő anyát.

A sötétségben gyengébben lát a szem, a szomorúság pedig gyengíti a szemlélődő értelmet.

A hiú dicsőségvágy víz alatti zátony: ha nekiütközöl, elveszíted a rakományt.

A gőg rozoga szekér, s aki felül rá, hamar leesik.

Könnyen rothadásnak indul a földre hajlott szőlőfürt, amint az erény is, ha hiú dicsőségvágyra épül.

A villámlás fénye megelőzi a mennydörgés hangját, a gőg megjelenését pedig előre jelzi a hiú dicsőségvágy.