Fahidi Éva

Ha van egyetlen érték a Földön, akkor az az emberi élet. Mert megismételhetetlen és visszahozhatatlan.

Így visszafelé tekintgetve, nagyon hamar lesz minden unalmas hétköznapból történelem, az idő sodrása diktálja a tempót.

Milyen bölcs lesz az ember, ha hátrafelé néz, nem is érti, hogyan lehet, hogy nem azt látta előre, ami bekövetkezett.

A bizonytalanság a legrosszabb, rosszabb még a biztos rossznál is, hiszen bármi megtörténhet.

Anélkül, hogy az ember a mindenkori érem mindenkori két oldalát - sőt még azt a harmadikat is - meg nem ismerné, ne ítélkezzen. Tulajdonképpen sose ítélkezzék, nem lesz tőle boldogabb.

Akárhogy is készül az ember, nem lehet a halálra felkészülni.

A fiatalság önmagában gyönyörû, csak akkor nem tudjuk.

Az egyik legnagyobb hazugság az a közhely, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Sebe válogatja. Van olyan seb, amelyik soha, de soha nem gyógyul, nyitva marad, ég, sajog, csillapíthatatlanul vérzik. Csak azt lehet megtanulni, hogy el kell viselni, és együtt kell vele élni.

Nincs ahhoz fogható illat, mint a földé eső után. Ez a jutalom az esőért.

A szenvedés mindig értelmetlen. Nincs olyan szenvedés, pláne nem történelem okozta, amelyikre azt lehet mondani: értelme volt, mert...