Szerző

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Ha az ember nem is lett vérszomjasabb a civilizációtól, mindenesetre gonoszabbul és galádabbul áhítozik a vérre, mint annak előtte. Azelőtt igazságosnak tartotta a vérontást, és nyugodt lélekkel irtotta ki, akit kellett; most pedig galádságnak tekintjük a vérontást, de mégis ûzzük ezt a galádságot, sőt még inkább, mint azelőtt.
Az, hogy valaki különc, egyáltalán nem hiba, sőt ellenkezőleg, néha éppen a különc vonzza a nőket.
Ha szégyen - legyen szégyen, ha gyalázat - legyen gyalázat, ha bukás - legyen bukás, minél súlyosabb, annál jobb.
Nincs tébolyítóbb, elviselhetetlenebb gondolat, mint az, hogy az embernek merő véletlenségből kell elvesznie, ami bekövetkezhet ugyan, de éppoly könnyen el is maradhat; az embernek a körülmények szerencsétlen alakulása folytán kell elvesznie, amelyek el is vonulhattak volna a feje fölött, mint a felhők. Mindez egy értelmes lényre nézve - megalázó.
Egy valóban feslett, romlott lelkû nő mindig maga mellé állítja az embert, mert még legalávalóbb cselekedetei közepette is gondosan vigyáz a látszatra, az illendőségre, és ért hozzá, hogy megőrizze fölényét, sőt mindenkitől tiszteletet követeljen.
Ó, micsoda gyönyörûség az, mikor az ember már nem kételkedik!
A fiatalok mindig hőslelkûek, bár néha csak kevéssé, és néha rosszkor, de hőslelkûek.
A jó és szelíd emberek nem képesek sokáig ellenállni, és bár nem egykönnyen tárják ki lelküket, egyáltalában nem tudnak kitérni a beszélgetés elől: szûkszavúan felelnek, de azért felelnek, mégpedig a társalgás folyamán egyre gyakrabban, csak maga a kérdező bele ne fáradjon a dologba, ha meg akar tudni valamit.
Az élet - ajándék! - boldogság, minden perc örök boldogság lehetett volna. Most, hogy életet cserélek, új formában születek újjá. Esküszöm neked, hogy nem veszítem el a reményt, és megőrzöm szellemem és szívem tisztaságát. Jobb emberré születek. Ez minden reményem, ez minden vigasztalásom.
Szertelen az ember, túlontúl szertelen, én kordába szorítanám.
Ne okoskodjék ravasz ésszel, engedje át magát az életnek, egyszerûen, elmélkedés nélkül, és ne féljen: az kiviszi a partra, és talpra állítja.
Mennél többet iszom, annál erősebben érzem, azért is iszom, mert ezt az érzést, a szenvedést keresem. Nem vigadni akarok én, csak ezt a fájdalmat érezni... iszom, mert nagyon akarok szenvedni.
A koldust nem is bottal ûzik el, de seprûvel kergetik ki az emberek társaságából, mert úgy sértőbb. És joggal, mert ha koldulok, magam is kész vagyok leköpni önmagamat.
Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara...
A pénz érmékbe vert szabadság.
A gyerekektől gyógyul meg az ember lelke.