Fligl József

Mindjárt jobban szeretnek bennünket, ha nem beszélünk önmagunkról.

A nagyzási hóbort a kis emberek hóbortja.

Cukrozzuk be embertársainkat saját jóságunkkal, akkor sohasem fogunk rájuk keserûséggel gondolni.

Aki fél, könnyen hazudik.

A zseni átvilágít egy vad bozótot; a tehetség megtalálja a bozóton keresztülvezető keskeny ösvényt.

A munkánk legyen egészen munka, a pihenésünk legyen egészen pihenés.

Mindenki megjavíthatja a világot, csak önmagánál kell elkezdenie.

Hibáinkról csak azokkal szemben beszélhetünk nyíltan, akik elismerik előnyös tulajdonságainkat.

A különbség az igazi tehetség és az áltehetség között az, hogy az első a gyakorlatban csiszolódik, míg a másik csak kopik.

Az álszerénység: tisztességes hazugság.

Ha igaz is az, amit kimondunk, többnyire van valami lényegesen hozzá tartozó, amit elhallgatunk.

Minden ember hős, vértanú, aki másoknak adja az életét és nem a maga kedvéért éli le.

Sokan kérlelhetetlenül bíráskodnak mások fölött, akkor, amikor már biztosan tudják magukról, hogy ők nem eshetnek abba a vétekbe, amit elítélnek.

Senki sem adhat több értéket a maga halhatatlan életének, mint amennyi szomorúságot, gondot és félelmet a mások halandó életéből elvett.

Az ifjúság leghangosabban azt a jogot követeli, hogy mindazokat az ostobaságokat megismételhesse, amelyeket mi már megbántunk.

Boldogságunkat eljátszhatjuk anélkül, hogy azt megszereztük volna.

A kételkedés a kétségbeesés szülőanyja.

Minél kevesebb öröme van az embernek az életben, annál nagyobbra nőnek azok a kis örömök, amelyeket előbb észre se vettünk, de amelyek mindig megvoltak és most is megvannak.

A henyélés természetes büntetése: az unalom.

Manapság az emberek azt sem fizetik meg, amivel önmaguknak tartoznak.