Földes András

A magashegyen mindig van két-három olyan tényező, ami teljes joggal fordítja vissza az embert. Sikeres mászó abból lesz, aki ezeken átlátva érzi, melyek azok a tényezők, amik valóban kritikusak, és melyeken kell keresztülgázolni, nem törődve fájdalommal és veszéllyel.

A furcsa és fárasztó helyzetekben könnyû türelmetlennek lenni, összekapni.

5000 méter felett más pszichológiai törvények érvényesek. A problémákat nem kell feltétlen megoldani, legtöbbször jobb átlépni azokon.

A pihenés (...) kétélû dolog, a túl sok henyélés ugyanis elbágyasztja az embert, és alattomosan kiöli a motivációt is.

A problémákat nem is biztos, hogy meg kell oldani. Egyszerûen csak csinálni kell tovább, amit szeretnénk, és akkor majd sikert érünk el. Vagy nem. De az egy újabb probléma, amin keresztül kell gyalogolni.

A hegymászásban a tudat ereje fontosabb, mint az izmok, a technikai tudás vagy a felszerelés. Ha valaki feladja, akkor csökkennek az esélyei, még ha amúgy olyan erőben is van, mint Hulk.

A hegymászásban a tudat a legfontosabb, az, hogy az ember mindennél jobban akarja a csúcsot. Ha nincs meg benne az elszántság, lehet bármilyen erős, az a legnagyobb sikere, ha élve lejut a hegyről.

A hegymászásnak ugyanúgy része a halál, mint a végletes fáradtság, az oxigénhiány okozta lassúság vagy a fagyások.

Míg a gyász perzselő, hosszan tartó dolog, a halál egyszerû, rövid és gyors.

Könnyebb egy csapat jetit társastáncra tanítani, mint megrendszabályozni egyetlen újságírót.

Nagy magasságban az ember tudata sok mindent megtesz, hogy igazolja a visszafordulást.