Földvári-Oláh Csaba

Legjobban mindnyájan az elfogadásra vágyunk. Azt szeretnénk, hogy a saját szabályaink szerint játszhassuk a mindennapokat. A másik fogadjon el minket a szabályainkkal együtt, amiben felnőttünk, amit megszoktunk, amiben otthon érezzük magunkat. És mi van a másik szabályaival?

Folyamatos, láthatatlan küzdelem a szabályok összeegyeztetése minden pillanatban: ütközés, kerülő megoldások, lefagyás, sok-sok restart. Ha gáz van, akkor rendszerhiba, üresség, kék halál. Csak egy informatikus képes így elmagyarázni, mi történik egy kapcsolatban.

Az emberek kódjába nem nyúlhatsz bele. Nem játszik az átprogramozás. Kemény meló az összeegyeztetés, de nincs más megoldás. Csak bírja el a rendszer.

A múltunk egy nagy örvény.

Néha jobb, ha az ember inkább egyedül marad, ha még nincs kész egy kapcsolatra.

Egy férfi és egy nő szerelme az egyedüli irracionalitás. Másban rendnek kell lennie.

Ha a szüleid elválnak, mindig ott lennél, ahol nem lehetsz.

Az utolsó remény minden pénzt megér.

Van, amikor az embereknek a múlt segítségére van szükségük az önmaguk megértéséhez.

A kétség, a soha fel nem tett kérdések feszegetése vezet el önmagunkhoz.

Egy igazi férfi nem menekül el. Ha egy nő bajban van, akkor segít neki. Saját magával nem törődik. Védi a gyengéket.

A meteor is csak egy darab kő, semmi más, ami céltalanul sodródik a végtelenben.

Folyamatos beszéd közben az emberek általában óvatlanul is elejtenek fontos tényeket.

A saját titkát mindenkinek magának kell megfejtenie.

Vannak emberek, akikkel kapcsolatban az első pillanatban azt érezzük, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ezek az emberek nem véletlenül találkoznak.

A pasik a gázt nyomják, nekünk taposni kell a féket, anélkül, hogy ők észrevennék. Aranyszabály.

Egy emberek kreálta világ sohasem lehet olyan, mint a valóság. Mátrix, amiben mindig vannak hibák.