Francie Healey

Rajtad áll, hogyan tekintesz az egyedüllétre. Az "egyedül" és a "magányos" szót többen szinonimának vélik, míg mások nyugalmat éreznek abban, ha van terük és idejük valóban magukban lenni. Utóbbiak az egyedüllétet szabadnak, kötetlennek és örömtelinek élik meg.

Az egyedüllét választás kérdése, míg a magány nem az.

A magány üres lyuk, melyet csak a kapcsolat tölthet meg, legyen az kapcsolat másokkal vagy akár saját magaddal. Az egyedül töltött idő ennek pont az ellenkezője lehet: igen vágyott tér megteremtése egy "folyton nyüzsgő" világban. Tehát míg az egyedüllétben találhatunk vigaszt, a magány általában fájdalmasabb megtapasztalás.

Nem kell egyedül lenned ahhoz, hogy magányos légy. A magány leginkább a kapcsolatok hiányáról szól. Mert lehetsz kétségbeesetten magányos emberek között és csendesen elégedett egyedül is.

Gondolj arra, ahogyan az emberek bemutatják az életüket a közösségi médiában! Mosolygó családok retusált képeit és mesés vakációk fotóit látjuk. A posztolt képeinken keresztül írjuk meg a történetünket arról, kik is vagyunk. Ez tart minket biztonságosan elkülönítve a kapcsolódás illúziója alatt. De mi van, ha a mélyebb kapcsolatainkra fókuszálunk azokkal, akik valóban látnak és hallanak minket - akikkel valóban érezzük a kapcsolódást?

Nem minden kapcsolat születik egyenlőnek. Vannak támogató, tápláló és bátorító kapcsolatok, amelyekben kiteljesedünk, de vannak rombolók, stresszesek, zsibbasztóak és elbizonytalanítóak is.

Az emberek jönnek és mennek az életünkben. A legszorosabb, legállandóbb és legtartósabb kapcsolatunk az, amely saját magunkhoz fûz.

Nagy erőt ad, és elindíthat a teljesség felé vezető úton, ha gondoskodó kapcsolatot alakítasz ki magaddal. Mert a gyengéd és szeretetteljes kapcsolatban természetesen nyílik ki az igaz én.

Az empátia akkor jön el, ha elismerjük az érzést, de nem tekintjük rossznak vagy hibásnak, és nem akarjuk megjavítani vagy megoldani.

Bátorság és kockázatvállalás kell ahhoz, hogy megszabadulj a történettől, és úgy élj, hogy nem tudod, mit hiszel. Ha teret engedsz ennek a nyitottságnak, felfedezheted, amit valójában érzel, és a saját igazságod.

Az életünkben túl gyakran tekintünk a mozgásra feladatként, hogy betartsuk az ajánlott egészségügyi irányelveket, miközben megfeledkezünk az öröméről.

Fektess be a saját jó közérzeted becsességébe! Ezt nyújtja a csend. Tedd prioritássá az egyedüllétet - ne kényeztetés legyen, ami várhat, amíg ráérsz.

Derítsd ki, milyen tevékenység okoz örömet, mitől lehetsz szabadon önmagad, és válj igazán láthatóvá úgy, ahogy vagy - egyéniségként!