Frei Tamás

Az idős emberek sajátja a bölcsesség mellett az is, hogy miután győztesként átszakítják a célszalagot, élvezetből továbbfutnak még pár lépést, és néha megbotlanak.

Van olyan, amikor emberek némán egymásba áradnak. Nem azonnal feltámadó érzelem ez, mert ez nem ilyen közhelyes. Csak annak az ígérete. De megérezni a szenvedély esélyét, nos... az emberek többségének soha, de soha nincs ebben része.

Van az úgy sokszor az ember életében, hogy meg szeretné állítani az időt. Amikor tudja, hogy pár perc múlva minden egészen más lesz, és most kellene kiszállni, itt, ebben a pillanatban.

Én nem csak az emberek örökölt sorsában hiszek. Egy népnek is van örökölt sorsa, traumái, drámái, és a múltból következik, hogy hogy reagál a jelenre.

Az a problémája a mai világnak, hogy mindenki a holnapnak él, a holnapi népszerûségi indexnek, a következő előrehozott választásnak, a következő pártjelöltségnek (...), és minden mondat úgy hangzik el, hogy az a rövid emlékezetû választónak ma hasson. (...) Ez kitermeli a rövid idősíkokban való gondolkodást, összevissza rángatja a világot, aminek óriási káosz lesz a vége.

Nagyon sok ember sokkal klasszabbul élhetne, hogyha csak a pénzüket nézzük, de nincs képzelőerejük az érdekes élethez, és nincs energiájuk. Túl nagy a pocakjuk, és bele vannak kényelmesedve, és csak odáig jutnak el, hogy melyik all you can eat szállodába menjenek el évente kétszer két hétre.

Ma már komoly, értelmes ember tévét nem néz.

Sokkal inkább megbecsüljük, ha tudjuk hová tenni az életünket. Ha el tudjuk helyezni magunkat egy széles skálán, ha nem csak óriásplakátok, olimpiák és szögesdrótkerítések mellett, esetleg épp ellenük háborogva, és száraz, átélhetetlen számok (kávéstatisztikák és GDP tizedszázalékok) leegyszerûsítésében éljük meg az életünket. Ha egyáltalán megéljük, és nem csak át(éljük).

A nők (...) mélyebbek a férfiaknál. Jobban keresik az élet nem csupán racionális összefüggéseit.