Gábor Dénes

A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni.

Három nagy veszéllyel kell szembenéznie a civilizációnknak. Az első a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés fenyegetése, a harmadik a tétlen kényelem kora.

Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie.

Az esőre száraz időben kell felkészülnünk.

Nem állítom, hogy mi természettudósok erőfeszítéseinkkel egymagunkban meg tudjuk menteni a civilizációt. Amennyiben ez egyáltalában lehetséges, csak a társadalomtudósokkal, a tömegekkel és a politikusokkal együttmûködve, a felvilágosult közvélemény támogatásával valósítható meg. De ugyanilyen erősen meg vagyok győződve arról is, hogy minden erőfeszítés reménytelen a természettudósok és a technikusok közremûködése nélkül.

Az ember nem született arra, hogy óriásvárosokban éljen. Noha ma csupán 9 órától délután 5-ig dolgozik, ettől sokkal jobban szenved, mint amikor reggel 7-től este 7-ig kellett dolgoznia.

Minden igazi gondolkodás a tudatalattiban folyik le. Az emberben fölmerül valami probléma, aztán felejtse el, azután gondolja át alaposan újra és újra minden oldalról, aztán ismét felejtse el, és várja meg, amíg felbukkan a tudatalattiból a megoldás. Persze nem mindig bukkan elő, de néha igen.

A modern ember nem tudja, hogy tulajdonképpen miért dolgozik. Amíg erősen dolgozik és nincs ideje meggondolni, hogy boldog-e vagy sem, addig boldog. Amint egyszer ideje van gondolkodni, akkor már nem boldog.

A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni.

Azok a találmányok, amik valószínûek, nem éppen azok, amikre szükség van. Jönnek a még nagyobb komputerek, a még gyorsabb kommunikáció stb. Ellenben hol jön a szociális stabilitás?