Gábor Miklós

Csak akkor hihetjük magunkat jónak egy szerepben, ha megvan bennünk az önmagunkkal való találkozás pihentető, simogató érzése. Az igazi alakítás mindig a szabadság laza érzésével jár.

Az öreg színészek majdnem mind magányosak. Aki kifelé él, előbb-utóbb egyedül marad.

Köznapi helyzet és halálugrás: ez a mûvészet.

Az ember legnagyobb gondja: úgy szeretni, hogy közben közömbösek maradjunk.

Ha az ember igazán él, a színészet maga csak melléktermék, kis odafigyelés és begyakorlás kérdése.

A színészi munka megköveteli, hogy olykor felelőtlenek is legyünk. Ha az ember nem felelőtlen, nem jut eszébe semmi.

Egy tartós kapcsolat legalább akkora kaland, mint sok kicsi.