Giuseppe Ungaretti

Ebben a sötétségben dermedt kézzel keresem az arcom Látom magam elhagyottan a végtelenben.

Csupán az éj barátnőm. Mindig eltöltenék egy éjt az éjjel s nem üresek a véle töltött órák, sőt olyanok, melyekre lüktetését rábízhatom szivemnek, hogyha tetszik, anélkül, hogy könnyelmûn szórakoznék.

Kegyetlen magány, mit felfedez mindenki magában, ha szeret.