Gozsdu Elek

Álom az élet, és mi ebben az álomban álmodunk gondolatokat, hangulatokat.

Ezer formája van az egyesülésnek, de a legszebb, a legtisztább, a legnemesebb az intellektuális - a lelkek egyesülése.

A fájdalom és a halál közel hozza egymáshoz az embereket, s mindenikünket visszavisz oda, ahol édes mindnyájunknak éreznünk kell, hogy egyformán ősemberek vagyunk!

A világ minden jóért, amit nyújt, megköveteli a megfelelő áldozatot.

A szükség elsorvasztja a testet, a titkos fájdalom beteggé teszi a lelket. Hogyan versenyezhet egy halálra gyötört (...) kerti fülemüle, egy széles jó kedvében fényes szárnyait a napsugárban csattogtató arany rigóval?

A bánat lerágja rólunk a hivalkodó cafrangokat; az uraságok éppen úgy sírnak, mint a jobbágyok.