Gubás Gabi

Van olyan, amikor valaki csak elvesz belőled, és vele még annyi sem vagy, mint amennyi te önmagadban lehetnél.

Önbizalom (...) nélkül senki nem tudja kiteljesíteni önmagát.

A színészetet kiváló önismereti kurzusnak tartom, főleg azért, mert egy szerep által újra meg újra át tudjuk lépni a saját korlátainkat. Mert olyan szituációkat is el kell játszani, amivel az életben talán sosem találkoznánk.

Mindig öröm megmártózni egy-egy csodás mûalkotás utánozhatatlan aurájában.

Biztos vagyok abban, hogy beteg ember lennék, ha nem tudnám nap mint nap kijátszani magamból a fájdalmakat és az örömöket. Ha a legmélyebb érzéseinket nem tudjuk magunkban feldolgozni, idővel könnyen belebetegedhetünk, ezért számomra igazi áldás, hogy a munkám segítségével ki tudom őket játszani magamból. Ha sokáig hordozzuk magunkban a gyûlöletet, a dühöt, a haragot, azok megbetegítik a szervezetet, ezért arra kell törekedni, hogy visszatalálj a lelki egyensúlyodhoz.

Sok gyakorlás kell ahhoz, hogy az ember igazán jelen tudjon lenni az életében, és ne a múlton rágódjon vagy épp a jövőn feszengjen.

Nagyon hiszek a jin-jang kettősében. Azaz mindenben van valami jó, s mindenben van valami rossz is. Minden helyzetben lennie kell egy reménysugárnak, ami segíthet, de még a legjobb szituációban is lehet találni egy kis fekete pontot.

A színésznek pavlovi reflexszel be kellene építenie magába azt, hogy ahogy lemossa a játszott karakter sminkjét, illetve leveszi a jelmezét, azzal a gondjait és az érzéseit is maga mögött hagyja. Trenírozni kell magunkat. Azt a fajta felfokozott érzelmi állapotot, ami szükséges a színpadon, nem lehet hazavinni, hiszen annak nem ott van a helye.