Gunnar Garfors

Az utazás státusszimbólummá vált, így az a szerencsés, ha izgalmasabb helyen jártál, mint a szomszédod, a főnököd és a testvéred. Vagy legalábbis ha drágább, egyedibb vagy menőbb szállodában aludtál, ha olyan lakást találtál az Airbnb-n, amitől mindenkit elfog a sárga irigység, vagy az elképzelhető legtöbb Michelin-csillagos étteremben fordultál meg egy hosszú hétvége alatt. Ha ez nem fér bele a büdzsébe, akkor legyenek az éttermek a Trip Advisor listájának elején, vagy a Google Maps csillagozott találatai között. És persze mindezt valós időben az Instán, a Twitteren, a Face-en vagy a Snapen, esetleg ezek valamely kombinációján célszerû vagy kell dokumentálni. Ehhez pedig wifi-kapcsolat vagy egy Armani-ing árához nem mérhető mobiladat-előfizetési csomag kell. De nemsokára már az sem elég, hogy átlagon felüli szálláshelyeken vagy éttermekben fordultunk meg. Valami újra vágyunk, olyasmire, amiben nagyon kevés embernek lehet része.

Egyre több utazó, aki természetesen már többször is járt Párizsban és Londonban, Seholországot keresi. A szokásos útvonalakon kívül eső, isten háta mögötti helyeket, ahol nem is gondolnánk, hogy élni lehet - ahová senki nem veszi a fáradságot, hogy elutazzon. Seholország a divat.

Nem elég elutazni valahová, készíteni néhány fényképet, majd hazamenni vagy továbbrepülni a lista következő országába. Ha úgy utazunk, hogy az ott élőkkel nem is kommunikálunk, az voltaképpen nem sokkal jelent többet annál, mint ha megnézünk egy videót a helyről az interneten.

Ha egy utazó úgy látogat meg más kultúrákat, hogy az élményei nem hatnak rá, nem tûnődik el a társadalmi különbségeken, és nem vet számot fejlett hazájának arroganciájával, akkor nem igazi utazó.

Az utazás kicsit olyan, mint a futball. Nagyon kevesen vannak, akiket egyáltalán nem érdekel, és akik semmilyen formában soha nem ûzik. Egyesek beérik azzal, hogy nézik, ki aktívabban és lelkesebben, ki kevésbé. Aztán vannak, akik maguk is játszanak. Talán csak ők tudják igazán, hogy különböző időkben mit jelent, és hogy különböző helyeken hogyan játsszák, mivel ők tényleg értik a játékot. Az utazás is ilyen. Aki nem hajlandó odafigyelni, rájönni, hogy a dolgok miért másmilyenek, mint odahaza, vagy nem nyitott az újra, esélyt sem ad magának, hogy megpróbáljon megérteni dolgokat, és meglássa magát a szerénység tükrében.

Az aranyéremért utazunk. Annyit utazunk, amennyit bírunk, de mivel nyaralunk, és sok túlórát akarunk kipihenni, nem mindig akarunk igazán megismerkedni azzal az országgal, ahol éppen vagyunk. Mindaddig, amíg fényképekkel henceghetünk az egzotikus helyeken szerzett, valódi élményeinkkel, az is elég, hogy az otthoniakból elismerést és feltartott hüvelykujjat váltsunk ki. Fejlett országokban maradunk, és nem kell törődnünk azokkal a gondokkal, amelyekkel a nyugati buborékon kívüli emberek szembesülnek.

A Föld más részein lakók nem rosszul csinálják a dolgokat, csak másképpen.

Akárhol élünk is, a saját környékünket, a falunkat, a városrészünket, a szigetünket, a városunkat vagy az országunkat tekintjük a világ közepének. De mindenki más is.

A dolgok szinte soha nem olyanok, mint amilyennek tûnnek. De ha nem merünk a mélyükre hatolni, akkor csak az első benyomás marad meg. Ami pedig életveszélyes. Gondoljunk csak a trójaiakra! Miután bevitték a hatalmas falovat a város falain belülre, többé nem utazhattak messzire. A ló tele volt görög katonákkal, és a csata másnapra eldőlt.

Semmi sem segít jobban hozzá az emberek, kultúrák, életfelfogások, a történelem, a nosztalgia és sajátos részletek megértéséhez, mint az utazás.

Az utazás és másokkal való találkozás olyan szintû megértést tesz lehetővé az emberek között, amire semmilyen más módszer nem képes: nézeteken, kultúrákon, nemzeteken, vallásokon, felekezeteken és focicsapatokon átívelően.

A világ jobb hellyé válik azáltal, ha többen utaznak, ha megismernek másokat, és ha a sajátjuktól eltérő gondolkodásmódokra is nyitottak.

Az utazás szükségszerûen növeli a tiszteletet, barátságokat szül, és sokkal több mosolyt eredményez. És talán hozzájárul ahhoz, hogy világszerte kevesebb legyen a konfliktus, és csökkenjen a háborúk száma.

A szamarak sûrûsége is a kis jövedelem biztos jele. Ha valakinek nem telik benzines vagy gázolajos járgányra, fûvel üzemelőt vesz.

A természet az ország tükre.

Masszázs a léleknek, ha az ember minden energiáját arra áldozza, hogy kihasználja az úti céljának egyediségét.

Én is észrevettem magamon, hogy jobban foglalkoztat az élmény közlése, mint a megtapasztalása. Előfordul, hogy alig készülök el valamivel, máris több időt fordítok arra, hogy kitaláljam, hogyan fogalmazzam meg a szöveget, hogy megfelelő összképet adjon. Időnként talán internetfüggővé is váltam, ami nem jó, mert a késztetés miatt, hogy minél hamarabb elmondjam, milyen szerencsés vagyok, hogy ezt vagy azt csinálhatom, valójában nem azt élem át, amiről eredetileg mesélni akartam.

Kinek kell luxus, ha élvezheti a világszínvonalú vendégszeretetet?

Akinek hatalma van, az ki is használja. Ha az embereknek módjuk volna rá, ők is megtennék, ilyen az élet. Amíg nincs népirtás, rabszolgaság és éhínség, az emberek nem panaszkodnak.

A történelem megmutatta, mennyire könnyû egyedülálló kultúrákat tönkretenni betegségek behurcolásával, a munkát átvevő gépek és az alkohol megismertetésével.