Hannah Arendt

Hatalom és erőszak egymásnak ellentéte: ahol abszolút módon uralkodik az egyik, nincs jelen a másik.

Nincs szó, amely hûen visszaadhatná mindazt, amit látunk, hallunk vagy megérintünk. Az érzékelés élménye túlmutat a nyelv határain.

A bennünk rejlő érzelmeket éppúgy nem kell tiszta valóságukban megmutatni, ahogyan a létfenntartó belső szerveinket sem tárjuk mások elé.

Állampolgári kötelességünk megakadályozni a helytelen cselekedeteket, mert az a világ forog kockán, amelyben mindannyian élünk, a tettes, az áldozat és a tétlen szemlélő egyaránt.

Az agymosás legbiztosabb hosszú távú hatása egy különös cinizmus. Az ember teljesen elveszíti a hitét abban, hogy bármi is igaz lehet, még akkor is, ha az bizonyított tény. Tehát ha valakit folyamatosan hazugságokkal etetnek az igazság helyett, az nem azt fogja eredményezni, hogy elhiszi a hazugságokat és megtagadja az igazságot, hanem hogy teljesen elveszíti a képességét az igazság és a hazugság megkülönböztetésére.

A valódi hatalom a titkolózással kezdődik.

A diktátor nem csinál mást, mint addig szidalmaz egy másik embert, míg mindenki azt hiszi, hogy az illető az ellensége; ez után pedig már önvédelemre hivatkozva végezhet vele.

A propagandisták rájöttek, hogy az emberek mindig készek elhinni a legrosszabbat, bármilyen abszurdnak is hangzik, és egyáltalán nem bánják, ha becsapják őket, hiszen úgyis minden hazugságnak tûnik. Az önkényuralkodók tisztában voltak azzal pszichológiai ténnyel, hogy ha egyik nap elhitetik a néppel a legnagyobb képtelenséget, majd másnap kiderül annak az ellenkezője, az emberek ahelyett, hogy elfordulnának tőlük, inkább cinikusan legyintenek, azt hangoztatva, hogy ők mindig is tudták, hogy hazugságról van szó, és csodálják a vezetőket taktikai ravaszságukért.

A zsarnoki rendszer kialakulásának legfőbb forrása kétségkívül a végrehajtó hatalom.

Ha mindig hazudnak neked, annak nem az lesz a vége, hogy elhiszed a hazugságot, hanem az, hogy már semmit sem hiszel el. Ez azért van így, mert a hazugság természeténél fogva kénytelen folyamatosan változni, tehát egy hazug hatalomnak újra és újra át kell írnia a saját történetét. Emiatt te nem csupán egy hazugságot kapsz, amiben esetleg hosszú távon hihetnél, hanem hazugságok egész sorát, attól függően, hogyan változik a hatalom érdeke. És ha az emberek már semmiben sem hisznek, akkor dönteni sem tudnak. Nemhogy cselekedni nem képesek többé, de gondolkodni és ítéletet hozni sem. Az ilyen emberekkel pedig bármit megtehetsz, amit csak akarsz.

A legradikálisabb forradalmár is konzervatív lesz a forradalom másnapján.

A totalitárius uralom ideális alattvalója nem a meggyőződéses náci vagy a meggyőződéses kommunista, hanem az olyan ember, akinek a számára a tény (azaz a tapasztalat valóságossága) és a fikció megkülönböztetése, valamint az igaz és a hamis (azaz a gondolkodás alapfogalmai) közötti különbség többé már nem létezik.

Az ember alkotta mûvek létrehozásában mindig jelen van bizonyos erőszak a természettel szemben - egy fát el kell pusztítanunk ahhoz, hogy faanyaghoz jussunk, és erőszakot kell tennünk ezen az anyagon, hogy asztalt készíthessünk belőle.

Normális körülmények között a hazudozót leleplezi a valóság, amely nem helyettesíthető; akármilyen erős a hamisság szövete, amit a hazug ember kínál, az még computerek segítségével sem lesz soha elég terebélyes ahhoz, hogy a tények roppant terjedelmét lefedje.