Harper Lee

Mindenki egyedül él a lelkiismerete szigetén, minden ember számára a saját lelkiismerete szolgál őrszemül.

Minden fejjel, karral és lábbal rendelkező ember úgy született erre a világra, hogy remény volt a szívében.

A barátaidnak olyankor van szükségük rád, (...) amikor tévednek, nem pedig akkor, amikor igazuk van.

Visszatekintve könnyû látni, milyenek voltunk tegnap vagy épp tíz évvel ezelőtt; mindig azt nehéz felismeri, hogy milyenek vagyunk most.

Mindenki annak nevez, aminek akar, amíg tisztában vagyok azzal, hogy nincs igaza az illetőnek.

Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz. (...) Az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

Az a természet adománya, ha valaki különlegesen jó. (...) Okos emberek soha nem büszkék a tehetségükre.

Hogy mi megy végbe az emberekben, soha nem tudhatjuk. Ami a házak zárt ajtói mögött történik, az titok.

Csak akkor érthetünk meg igazán valakit, ha az ő helyzetébe képzeljük magunkat.

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni.

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

Másokkal csak úgy tudok együtt élni, ha saját lelkiismeretem tiszta. Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

Az emberek általában azt látják, amit keresnek, és azt hallják, amire figyelnek.

Az ember addig nem érthet meg igazán egy másik személyt, amíg nem képes mindent az ő nézőpontjából szemlélni, amíg bele nem bújik a másik bőrébe, és nem viseli azt egy darabig.

A Biblia némely ember kezében rosszabb lehet, mint a whiskysüveg.

Ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

Járj emelt fejjel, de az öklödet ne emeld fel!