Hatala Csenge

Ritka az, amikor olyan kapcsolatra lelünk, ahol nem kell mérlegelni, vagy tartani attól, hogy rosszat mondunk, hanem igazán önmagunkat adhatjuk. És amikor nincsenek érdekek, álarcok, ferdítések, csak a végtelen biztonság.

A világ folyamatosan képes arra, hogy meglepjen. Egyszer azzal, hogy túl hatalmasnak mutatja magát, máskor pedig, hogy túl kicsinek.

Otthagytam Magyarországon a terheimmel telepakolt csomagot, amikor felszállt a gép. Még integettem is neki. Mire visszaérek, a csomag szavatossága le fog járni. Ami pedig mégsem, azt megpróbálom legyûrni.

Nincs azzal semmi probléma, ha alkalomadtán leveszel emlékeket a polcról (...). Csak az a fontos, hogy ne sokáig időzz felettük. Az idő malmai akkor őrölnek megfelelően, ha együttmûködsz.

Mindenkinek megvannak a maga problémái és gikszerei. Egy biztos, a hangyás embereket mindig összefújja a szél.

Hiába tûnik úgy, hogy ott van körülöttük az egész világ, a nagy mûvészek mindig magányosak.

A magyarnak általában csak tengernyi baja van. Múlt, jövendő, egyre megy. A mi szívünk végeredményben mindenért sajog.

Amikor álom és ébrenlét határán járunk, kevésbé bogozhatók ki a gondolataink.

Ha őrült lépésre szánjuk el magunkat, gondolni kell a lehetséges következményekre is. Sok meglepetést rejthet egy pakli. Olyan lapokat is, amik nonszensznek és életszerûtlennek tûnnek, amíg azért szorítunk, hogy mi legyünk azok a szerencsések, akikkel valamilyen csoda folytán végül minden rendben lesz.

Nem lehet, hogy amelyik történésre úgy gondolsz vissza, hogy rosszkor voltál rossz helyen, annak egyszerûen tényleg nem jött még el az ideje? Tehát nem az a helyzet, hogy soha többé nem fog már megtörténni, csak nem akkor, amikor úgy gondoltad.

A legkilátástalanabb helyzetekbe is érdemes egy kis humort becsempészni.

Minél nagyobb figyelemre vágyik valaki, annál inkább éhezik a szeretetre. Azonban százegységnyi figyelem sem ér fel egyetlen egységnyi szeretettel.