Hávamál

Boldog, akit buzgón dicsérnek s jó hírnévre jut, kétséges mégis, amit mások rólunk szívükben hisznek.

Boldog, aki elboldogul tulajdon tanácsával, mert gyakran üt ki gonoszul a többiek tanácsa.

Az esztelen ember egész éjjel virraszt, gondjait görgeti, reggel fölkelve fogytán ereje, s minden gondja gubancban.

Az oktalan véli, hogy váltig mindent tud otthon okoskodva, de kerüljön csak kutyaszorítóba, menten megnémul.

Sorsát senki nem sejti előre, azért alszik nyugton.

Sokáig ne ülj senki asztalánál, búcsúzz hamar bátran. Könnyû megunni kedves vendéget is, ha elfelejt fölállni.

Keljen korán, kinek szolgája kevés, és lásson munkához legott. Nagy részt veszít némely aluszékony: fürgeség - fél-gazdagság.

Nyugtával a napot... holtával az asszonyt, suhantával kardodat, ha férjhez vitték, a lányt, ha átkeltél, a jeget, ittával sörödet.

Meghal barom, meghal barát, meghal maga is az ember, de senkinek híre-neve meg nem hal soha, aki valamilyet szerzett.