Heinrich Böll

Hogy én romantikus, neurotikus, idillikus vagyok, ezt ugyan bevallottam már, de megismétlem - a felnőttek miatt.

A mosolygó alattvaló mindig fölényben van az ingerült uralkodóval szemben.

Az igaz szavak is korláttá és gúzzsá válhatnak.

Nálunk hülyének és aszociális elemnek nyilvánítják azt, aki nem profitban és siker­ben számol és gondolkozik. Ilyen magatartásra csak adekvát ellen­magatartással lehet válaszolni. Nyílt szembefordulással, leleplezés­sel, gúnnyal, akár a bohóc szerepét is vállalva.

Adódhatik olyan helyzet, amelyben ott kell hagyni a pöffeszkedő társadalmat. Csak meghajolni nem lehet.

Felnőttnek lenni annyit jelent: elfelejteni, hogy mint gyermekek gyakran milyen vigasztalanok voltunk.

Hová rejt a bölcs egy falevelet? Válasz: az erdőbe.

Mi a mûvészet titka? Kilencvenkilenc százalék tehetség, kilencvenkilenc százalék fegyelem, kilencvenkilenc százalék munka.

Mûvészettel foglalkozni kockázat. Mindig az volt, és az is marad.

A vallás a maga összes megjelenési formájával együtt már csak védekezik, nem támad többé.

Kedves meg kedvesség, semmitmondó fogalmak ezek, semmit sem közölnek arról, hogy mire képes az ember. Jó volna nem túlzottan bízni a kedves emberekben.