Heinrich Heine

Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög.

Aki először szeret, bár nem boldog: Isten az. Aki másodszor szeret boldogtalanul: bolond.

Ó, csal az ember élete! ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér...

A boldogság könnyelmû fruska, nem időz sokat egy helyen, hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tûnik hirtelen.

Dehogyis nincs a nőnek karaktere, sőt mindennap más van.

Mi a szeretet? Egy csillag a szemétdombon.

Én nem hiszem az égről, mit prédikál a pap, tebenned hiszek én csak, bûvös szem, földi nap!

Csak egy csekélyke korlát, s átváltozik a paradicsom börtönné és pokollá!

Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.

Kezem fejedre téve Kérem jó Istenem: Tartson meg mindig ilyen Szép tisztán, kedvesen.

Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.