Henri Poincaré

Mindenben kételkedni vagy mindent elhinni, két egyformán kényelmes megoldás, mert úgy az egyik, mint a másik megkímél bennünket a gondolkodástól.

A matematika annak mûvészete, hogy különböző dolgoknak ugyanazt a nevet adjuk.

A tudomány segítségével bizonyítunk, de az intuíció segítségével jutunk a felfedezésre.

A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a mûvész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegû.

Képzeljük el, hogy 60 helyett 60 milliárd kémiai elem létezik (...) egyenletes eloszlásban. Minden alkalommal, ha új kavicsot emelnénk fel, nagy valószínûséggel ismeretlen anyagból állna; semmit nem érne, amit a kavicsokról addig tudtunk.

A matematika olyan nyelv, amelyen nem lehet ködös vagy pontatlan gondolatokat kifejezni.

A geometria az a mûvészet, amely hibás rajzokból helyes következtetéseket von le.

A logika néha szörnyeket szül.

A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az haszonnal jár, hanem azért, mert örömét leli benne; és azért leli benne örömét, mert a természet gyönyörû. Ha nem volna gyönyörû, akkor nem volna érdemes megismerni, és ha nem volna érdemes megismerni, akkor élni sem volna érdemes.

Két esetben láthatjuk a véletlen mûködését: amikor számos jelentéktelen ok jelentős hatássá áll össze, vagy amikor a figyelmünket kikerülő apró ok olyan nagy hatást kelt, hogy az már nem kerülheti el a figyelmünket.

A tudomány tényekből áll; ahogy a házak kövekből épülnek, a tudomány úgy a tényekből; de ahogy egy kőrakás nem ház, a tények gyûjteménye sem szükségképpen tudomány.

A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a mûvész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegû.

A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az haszonnal jár, hanem azért, mert örömét leli benne; és azért leli benne örömét, mert a természet gyönyörû. Ha nem volna gyönyörû, akkor nem volna érdemes megismerni, és ha nem volna érdemes megismerni, akkor élni sem volna érdemes.