Henry Miller

Örülni annyi, mint bolondnak lenni a szomorú kísértetekkel teli világban.

Szabad akartam lenni, szabadon tenni és adni azt, amit jónak láttam. (...) Abban a pillanatban, amikor elvártak vagy követeltek tőlem valamit, kitértem. Ez volt az én függetlenségem.

Mindenkinek megvan a maga végzete. Az egyetlen lehetőség, hogy követi és elfogadja azt, bárhová vezet is.

Amikor valaki figyelmesen megvizsgál valamit, akár csak egy fûszálat, az egy titokzatos, csodálatos, leírhatatlanul gyönyörû világként tárul fel előtte.

A szerelmi csalódást leginkább új szerelemmel lehet pótolni, pontosan úgy, ahogyan az ember a megszökött macskát újjal pótolja.

Az a repeső gyönyör, amelyet álmaink mélyén élünk, az ébrenlét minden ismert állapotát meghaladó repesés nyilvánvalóan vágy és valóság közt támadó csodás összhang.

Amerika valójában a nők országa - miért ne lennének a legkimagaslóbb regényírói is nők?

Mûvész pedig elsősorban az, aki hisz önmagában. Nem hatnak rá a közönséges ember ingerei: nem hajszolja magát halálra, de nem is élősdi. Azért él, hogy kifejezze önmagát, és eközben a világot gazdagítja.

Csak kevesen menekülhetnek meg a taposómalom elől. Önmagában még nem erény, ha valaki a világ berendezkedése ellen is fenn tud maradni. Az állatok és a rovarok sem pusztulnak el, miközben a magasabb rendû fajokat a kipusztulás fenyegeti.

Érezd át azt, amit addig elfojtottál! Hívd fel egy barátodat, merj sebezhető lenni, és oszd meg vele a fájdalmadat!

Minden életnek célja van. Oszd meg másokkal a történetedet, és ezzel segíthetsz valaki másnak rátalálni a sajátjára.

Az úti cél sosem egy hely, hanem egy új látásmód.