Hernán Díaz

Az intimitás elviselhetetlen is lehet annak, aki a büszke önállóságban töltött élet után először tapasztalja meg, és hirtelen megérti, hogy teljessé teszi a világát. A gyönyör megtalálását megfertőzi az elvesztésétől való félelem.

A gyengeség könnyen haraggá savanyodik.

Aki alábecsüli magát, végül másokat fog hibáztatni a leértékelődéséért.

Sokunk szeret abban a hitben élni, hogy a győzelmeink aktív alanyai vagyunk, a vereségeinknek viszont csak passzív tárgyai. Mi diadalmaskodunk, de nem mi vallunk kudarcot, olyan erők törnek a romlásunkra, amelyek felett nincs hatalmunk.

Minden élet egy kisszámú esemény köré rendeződik, melyek vagy előrenógatnak bennünket, vagy megállásra kényszerítenek.

Minden alkalommal, amikor minimalizáljuk az erőfeszítésünket és növeljük a hasznunkat, üzletet kötünk, még ha csak magunkkal is. Ezek a tárgyalások annyira beépültek a napi rutinunkba, hogy szinte észrevehetetlenek, de az igazság az, hogy létezésünk a profit körül forog.

Maga a történelem is csak egy kitaláció... olyan kitaláció, aminek hadserege van. És a valóság? A valóság korlátlan büdzsével rendelkező kitaláció.

Egy nemzet prosperitása nem alapul máson, mint azon, hogy egoizmusok tömege áll össze, amíg ki nem kerekedik belőlük az, amit közös jóként ismerünk. Ha elég sok önző egyén összejön és cselekszik egy irányban, az eredmény nagyon hasonlít a kollektív akarathoz vagy egy jó ügyhöz.