Hiperkarma

Nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet: Úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg az, akiért teszed.

A kezemben egyedül a tenyerem tartom, a tenyeremben meg a markom, ha behajtom az meg már mindjárt egyből az öklöm.

Szerethetnékem volt, szaladhatnékom lett.

Senki nem üldöz téged, magadon kívül.

Nem számít, rólam mit hiszel, hidd el, hogy sosem hittem el.

Aki számít, azt te sosem látod, aki valamit is akar, az a jó barátod, aki megesküszik, hogy jó barát vagy, pedig többnek tart, mint egy jó barátnak.

Akármerre mész, felejtőt találsz, Eltûnsz innen, akármerre jársz; mindig az fogad, hogy belehalunk.

Egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék, Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.

Az életed nem élet, míg át nem éled.

Rohanj és táncolj, és ugrálj, és üvölts! Vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz!

Tudom, a fájdalomnak tépett arca van, Azt nézzük unos-untalan mindannyian.

Ezen a falon, amit emelek, a te neved a vakolat.

Ez a sorsom, nekem is meg lett írva. Aki írta, az az égből nézi, ott az első sorban ül, és mégsem érti, csak bámul rám, hogy minden rendben. Neki könnyebb minden.