Holly Black

A barátaidat tartsd közel magadhoz, az ellenségeidet pedig még közelebb.

Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez.

Ha nem lehetek jobb az ellenségeimnél, hát rosszabb leszek náluk. Sokkal, sokkal rosszabb.

Nehéz olyasvalaki ellen harcolni, akit szeretsz.

Ostoba dolog a szerelem! Csak összetörjük egymás szívét.

Mindenféle hatalom átok. (...) A legrémesebbek bármit megtennének, hogy megragadják, akik pedig a legalkalmasabbak a gyakorlására, nem akarják, hogy az ő vállukat nyomja a teher.

Téged szeretlek. (...) Életem nagy részében a szívemet védtem. Olyan alaposan, hogy képes voltam úgy tenni, mintha nem is lenne. Most hitvány, féregrágta, kérges. De a tiéd.

Megszerezni sokkal könnyebb a hatalmat, mint megtartani.

Csak a most számít. A holnap, a ma este, a most, a hamarosan, a soha.

Az, aki fedez, könnyedén hátba szúrhat.

Az uralkodás olyan, mint a bor (...). Aki alaposan meghúzza az üveget, abból a legrosszabbat hozza ki, mégis mind meg akarjuk ízlelni.

A hatalomvágy különös dolog. Lázként kapja el az embert, és nem könnyû kigyógyulni belőle.

A fájdalomból táplálkozó szerelem sosem fejlődik jó irányba.

Nem számít, mennyire elővigyázatosan viselkedem, végül úgyis hibázni fogok. Törékeny vagyok. Halandó.

Ahogy idősödünk, változnak a dolgok. Mi magunk változunk.

Ha megsértesz, nem fogok sírni. Visszavágok.

Felesleges harcba bocsátkozni, ha nem akarsz nyerni.

Az egyetlen értékünk az életünk, ezt az egy érmét kaptuk. És arra költjük, amire akarjuk.

Meghoztam egy döntést, és most együtt kell élnem azzal, amit tettem.

A vágy különös dolog. Amint kielégítjük, más formát ölt. Ha megkapjuk az aranyfonalat, hirtelen aranytût is akarunk.