Honoré de Balzac

Nincs kellemetlenebb, mint ha mások tudomást szereznek a fogyatékosságainkról. Rontja a házassági kilátásainkat.

Az üresfejûek logikája szerint - akik mind azért közlékenyek, mert csak semmiségekre jár rá a nyelvük -, aki nem beszél a dolgairól, annak rosszul áll a szénája.

Kicsinyes lelkek szüntelen kicsinyességekkel adnak tápot jó vagy rossz indulataiknak.

Az emberi szív a szenvedélyes vonzalom csúcsai felé haladtában olykor pihenőt tart, de ritkán áll meg, amikor a gyûlölködő érzések lejtőjén zuhan lefelé.

Némelyek talán már mit sem nyerhetnek azok szemében, akikkel együtt élnek, s miután kimutatták nekik szívük ürességét, megérdemeltnek érzik a róluk alkotott szigorú ítéletet. De vagy mert leküzdhetetlenül vágyódnak a nélkülözött hízelgésekre, vagy mert olyan jó tulajdonságokkal akarnak kérkedni, amelyek nincsenek meg bennük, remélik, hogy meghódítják idegenek becsülését és szívét, még ha idővel el is kell veszíteniük. Vannak született haszonlesők, akik nem jók barátaikhoz és rokonaikhoz, éppen mert úgy dukálna, hogy jók legyenek; viszont azzal, hogy idegeneknek szívességeket tesznek, a hiúságukat legyezgetik; mennél szûkebb a kör, annál komiszabbak, mennél tágabb, annál szolgálatkészebbek iránta.

Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad ránk.

A szépség örömök nélkül értéktelen volna.

Talán nem is más a szerelem, mint hálaérzet a gyönyörért.

Csekélyke munka szerfölött hiúvá tesz, sok munka határtalanul szerénnyé.

A nők tévedései csaknem mindig a jóságba vetett hitből vagy az igazságnak kölcsönzött bizalomból erednek.

A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.

Nem, te soha többé úgy nem szerethetsz senkit, ahogy engem szerettél, ahogy engem szeretsz; nekem már nem lehet vetélytársam. Ha szerelmünkre fogok gondolni, mert immár ez lesz egyetlen gondolatom, nem fogok találni benne egy szemernyi keserûségre sem. Mert ezután már soha többé nem lesz módodban, hogy elbûvölj egy asszonyt azokkal a gyermeki évődésekkel, az ifjú szív ifjú kedvességeivel, a lélek kacérságával, a test bájával s a kéj gyors egyetértésével, egyszóval azzal az elbûvölő kísérettel, amely az ifjonti szerelmet nyomon követi.

Egy asszony mellett, akiben elevenen él nemének géniusza, a szerelem sosem válik szokássá; bûbájos gyöngédsége annyi formát tud ölteni, oly szellemes és oly szerelmes egy időben, természetességébe annyi mûgondot kever el s mûvészetébe annyi természetességet, hogy emléke ugyanannyi hatalmat gyakorol, mint jelenléte. Mellette minden más asszony elhalványodik. Az ilyen ragyogó, nagy szerelem értékét csak az tudja felbecsülni, akinek attól kell tartania, hogy elveszti vagy már el is vesztette.

Te még sokkal fiatalabb vagy, meg gyengébb és érzékenyebb, semhogy el tudnád viselni a házasélet gondjait és sok küszködését. Vagy áldozat leszel, vagy zsarnok. Mindkét eshetőség csak szerencsétlenséget hozhat egy nő életébe.

Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek, azon egyszerû oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni - időnként.

Mindenütt csak az emberi igen és nem üldöz.

Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.

A boldogság fölemészti erőinket, mint ahogyan a balsors kioltja erényeinket.

Az emberi lélek olyan, mint egy tündér: gyémánttá változtatja a szalmaszálat is.

Úgy látszik, sosem fizetjük meg elég drágán a hiúság örömeit.