II. János Pál

Nincs olyan ellenség, amelyet Krisztus már le ne győzött volna.

Szeretsz-e engem? Ez a legnehezebb kérdés, amelyet fel lehet tenni.

Az erőszaknak és a manipulációnak vajmi kevés köze van a valódi emberi haladáshoz és az emberi méltóság védelméhez.

Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik.

Egyetlen ember többet ér, mint a világ minden kincse.

A szeretet megnyitja szemünket és szívünket, s képessé tesz arra, hogy - számtalan, nemritkán távoli és ismeretlen testvérünk ezernyi jócselekedetével egyetemben - olyan eredeti és pótolhatatlan módon járuljunk hozzá a világhoz, amely a szeretet apró mozaikköveként az egész történelem képét megváltoztathatja.

Ahol a hazugság és hamisság magvait vetik el, szárba szökken a gyanakvás és a megosztottság.

A szabadság nem a zsarnokság vagy elnyomás hiánya. S arra sem hatalmaz fel, hogy mindig azt tegyük, ami jólesik. A szabadság alá van vetve az igazságnak, és az emberiség igazságkeresésében és az igazságban vezetett életben teljesedik be.

Az élet olyan talentum, amelyet azért bíztak ránk, hogy átalakítsuk és megsokszorozzuk, s ajándékba adjuk másoknak.

Az önzés süketté és némává tesz bennünket.