Iluh István

Nem maradt semmid csak a neved De azt megőrzöm ne félj.

Egynéhány év Életem díja Ajándék a havi Nyugdíjra Vár a bőség Jön az unalom.

Reggel azt mondta kukk Este azt mondta hukk Egész nap azt mondta Hóóóóóóóóóóóó-rukk.

Ki akartam én bújni A sorsom ujjai között De észrevette És mélyebbre lökött.

Jézus markába szöget vertél Dózsa húsából ebédeltél Hitler-taktusra meneteltél Nemet mondani sose mertél.

Volt tavasz nincs tavasz Rozsdás ősz már csak az Volt anyám nincs anyám Elmúlik minden ám.

Élni már nincs Csak meghalni van Miért.

Én a törvények Szerint élek Mégis Akik megszegik Életük szebb Sorsuk emberibb.

Nincs diplomám Se egy Se három (...) Sors oskolám Van S azt Ostobán Naponta Járom.

Nekem nem akárki adósom Büszke is lehetnék az ám Boldog jövőmmel te tartozol Nekem fiadnak hazám.