James Fenimore Cooper

A meglepetés szükséges dolog a szerelemben és háborúban egyaránt. (...) De mindkét esetben nehéz megállapítani, hogy a meglepetés hatásos volt-e.

A katonát szerencséje szerint becsülik. Hős az, akit sohasem hagyott cserben a szerencséje.

Látja ezt a kutyát, fiatalember? Azt hiszem, világéletében jobban aludt, eszesebben étkezett, és okosabban élt, mint a legtöbb ember. És tudja, miért? Mert sohasem élt vissza a természet adományaival. Ez a hosszú élet titka.

Ha az ember mindent elhinne, amit más emberek mondanak saját dicséretükre, túlságosan jó véleménye lenne róluk, és túlságosan rossz önmagáról.

Mindenki úgy gondolkozik, ahogy akar, s a mókusnak is meglehet a véleménye a hiúzról.

Az erdő sohasem néma (...), csak meg kell érteni a beszédét.

A jó barát, aki elfordul tőled, sokszor veszélyesebb az ősi ellenségnél.

Én egy könyvet olvasok, s az olyan egyszerû és közérthető, hogy nem kell sokat rágódni az értelmén. Ez az olvasmányom már negyven éve, s még nem untam meg. (...) Nézz körül, itt fekszik előtted kinyitva. Ez a könyv a természet: sorai az erdők, a dombok, a patakok.